Talán mind emlékszünk még azokra az édes napokra, amikor végre beköszöntött a várva várt nyári vakáció: a szabadság, a jól megérdemelt pihenés a kemény tanulás, dolgozatok és korán kelés időszaka után. A baráti programok, a hosszú nyári esték és a semmittevés öröme. Elképzelhető azonban, hogy arra is emlékszünk, amikor ez a nagy szabadság és rendszertelenség néhány hét után unalomba vagy megmagyarázhatatlan nyugtalanságba csapott át, magával hozva az új tanév közeledtének gondolatát és kihívásait.
Lehet, hogy ez a furcsa paradoxon jelenlegi életünkből is ismerős. Megvan az az érzés, amikor egy dolgos, eseménydús munkahét után egy nyugodt vasárnapon szorongva ülünk a kanapén, és nem tudunk igazán feltöltődni, jelen lenni vagy kikapcsolódni? Vagy amikor az egész évben izgatottan várt családi nyaralás utolsó napjaiban fejben már a munkahelyünkön járunk, és a visszatérés utáni feladatokon aggódunk, miközben testben még a tengerparton pihenünk?
Legyünk akár dolgozó felnőttek, akár iskolába járó fiatalok, valószínűleg sokan tudunk kapcsolódni ezekhez az érzésekhez. De miért van ez, és mi történik velünk ilyenkor?
A jelenséget már a múlt század elején is megfigyelték, ma pedig vasárnapi neurózisnak vagy vasárnapi szindrómának nevezzük. A kifejezés azokra a kellemetlen testi és érzelmi tünetekre utal, amelyek egy pihenőidőszak végén, a feladatokhoz és felelősségekhez való visszatérés közeledtével jelentkezhetnek. Ilyen lehet például az előrevetített szorongás, a lehangoltság, a stressz, az elkerülés vagy a negatív gondolatok felerősödése.
A vasárnapi neurózis mögött sokszor nem csupán a hétfőtől való félelem áll, hanem az a nehéz érzés is, amely akkor jelenik meg, amikor a megszokott teendők hiányában több figyelmünk marad önmagunkra és életünk kérdéseire.
Viktor Frankl osztrák neurológus és pszichiáter szerint, amikor a megszokott struktúra hirtelen megszűnik, és a hétköznapi rohanás háttérbe szorul, úgynevezett egzisztenciális vákuum alakulhat ki. Ilyenkor szembesülhetünk felhalmozódott feszültségeinkkel, az üresség érzésével, vagy akár olyan kérdésekkel is, mint: Mi ad értelmet az életemnek? Mi tölt el valódi örömmel? Milyen célok felé szeretnék haladni?
Az egzisztenciális vákuum és a vasárnapi szindróma nem mentális betegség, nem személyiséghiba, és nem annak a jele, hogy valamit rosszul csinálunk. Inkább egyfajta jelzés lehet arról, hogy életünk valamely területén több figyelemre, kapcsolódásra vagy jelentéssel teli tevékenységre vágyunk.
A nyári szünet különösen érdekes ebből a szempontból. A tanév során a fiatalok mindennapjait külső keretek szervezik: az órarend, a házi feladatok, az edzések és a különórák. Amikor ezek hirtelen megszűnnek, előfordulhat, hogy a várva várt szabadság mellett unalom, céltalanság vagy nyugtalanság is megjelenik. Ez nem a nyár vagy a pihenés hibája, hanem természetes reakció arra, hogy a korábbi struktúrák helyét még nem töltötték be új élmények és célok.
Mit tehetünk azért, hogy enyhítsük a szorongást és valóban feltöltődjünk?
Első lépésként érdemes tudatosítani az állapotunkat, és kedvességgel, megértéssel fordulni önmagunk felé. Sokszor ösztönösen próbáljuk elnyomni a kellemetlen gondolatokat, azok azonban a háttérben tovább dolgoznak. Segíthet, ha megfogalmazzuk magunknak, pontosan mi aggaszt bennünket, és tudatosan végiggondoljuk, mit tudunk kezdeni ezekkel a félelmekkel.
Legyen szó a hétvége előtti utolsó munkanapról, egy nyaralás kezdetéről vagy a nyári szünet indulásáról, megkönnyítheti a pihenést, ha a lehető legtöbb függőben lévő feladatot lezárjuk. Egy befejezetlen projekt vagy egy folyamatosan halogatott teendő könnyen ott maradhat a gondolataink között, és megnehezítheti a kikapcsolódást.
A rutin, a struktúra és a célok biztonságérzetet adnak még a pihenés időszakában is. Érdemes ezért laza napirendet kialakítani, amelyben helyet kap a pihenés, a mozgás, az olvasás, a barátokkal való találkozás vagy bármilyen olyan tevékenység, amely örömet okoz.
Fontos ugyanakkor az is, hogy merjünk unatkozni. Az unalom nem feltétlenül ellenség: teret adhat a kreativitásnak, az önreflexiónak és új érdeklődési körök felfedezésének. Nem szükséges minden percünket programokkal kitölteni. A cél inkább az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az aktivitás és a pihenés között.
Végül hagyjunk időt magunknak a visszatérésre is. Egy hétvége után segíthet, ha a vasárnap délutánt már a ráhangolódásnak szenteljük. Nyaralás esetén érdemes egy-két átmeneti napot hagyni a hazaérkezés és a munkába való visszatérés között. A nyári szünet végén pedig sokat segíthet az alvási és étkezési rutin fokozatos visszaállítása, valamint az iskolakezdéshez szükséges teendők előkészítése. Amikor fejben és a gyakorlatban is felkészülünk az előttünk álló feladatokra, nő a kontrollérzetünk, ami jelentősen csökkentheti a szorongást.
A nyári szünet, egy hétvége vagy akár egy régóta várt nyaralás nem attól lesz igazán pihentető, hogy minden percét tökéletesen megtervezzük. Sokkal inkább attól, hogy megengedjük magunknak a lassulást, figyelünk saját szükségleteinkre, és teret adunk azoknak a tevékenységeknek és kapcsolatoknak, amelyek örömet és jelentést adnak mindennapjainknak.
Amennyiben szorongással vagy más nehézséggel küzd a nyár során, vagy egyszerűen szeretne többet foglalkozni önmagával és életmódjával, fontos tudnia, hogy az Egészségfejlesztési Iroda a nyári időszakban is nyitva tart, és szeretettel várja az érdeklődőket testösszetétel-méréssel, komplex állapotfelméréssel, pszichológiai tanácsadással, életmód-tanácsadással, dohányzásról való leszokást támogató szolgáltatásokkal és egyéb programokkal. Jelentkezni és érdeklődni az erdeklodes@efibiatorbagy.hu e-mail-címen, illetve a www.efi.biatorbagy.hu weboldalon lehet.
Források: Psychology Today
képek: Pinterest