Durucz Péter írása
Mikor dohányzásról van szó, legtöbbször felmerülő ellenérvek az egészségkárosodás, az anyagi költségek esetleg a kellemetlen füstszag, de van valami amiről sokszor elfeledkeznek az emberek. Talán mert nem mindenki érintett benne, de a szülők dohányzásáról ritkábban beszélünk.
A saját egészségükért sokan nem lennének hajlandóak leszokni, az valahogy kevésbé számít, de a gyermekünk védelme érdekében vajon képesek lennénk letenni a cigarettát?
A terhesség alatti vagy a gyermeket érintő passzív dohányzás is káros, és van valami, ami legalább ilyen fontos: a PÉLDAMUTATÁS.
Sokféleképpen lehet tanítani egy gyereket, de a leghatásosabb módszer a példamutatás. Albert Bandura a 60-es években végzett kísérlet sorozata mutat rá, hogy mennyire fontos is a felnőttek, a szülők és a példaértékű emberek viselkedése egy gyerek számára.
Bandura híres kísérletében Bobo-t, a felfújható játékbabát használta. A részvevő gyerekek azt láthatták, hogy Bobo-t egy felnőtt fizikailag és szavakkal bántalmazza, ami után a bántalmazó felnőtt az első gyerek csoportnál jutalmazást kapott, a második csoportnál büntetést a harmadiknál meg nem történt egyik sem. Azt figyelték meg, hogy abban a csoportban, ahol a felnőttet jutalmazták a viselkedésért, ott nem csak leutánozták, hanem még kreatív módon új bántalmazásokat is kitaláltak az óvodások.
De miért is fontos nekünk Bobo?
Azért mert, ha Bobót bántja a szülő és ezért még esetleg jutalmat is kap, de legalábbis nem kap büntetést, akkor azt a gyerek is meg fogja ismételni.
Miért ne tenné ezt meg akkor is, ha a szülő mondjuk dohányzik? Kisgyermekként amit a szüleink csinálnak, mondanak az úgy van, szent és sérthetetlen, mindig igazuk van és csodáljuk őket ezért, hogy mindent tudnak, mindent megtudnak csinálni. Olyanok akarunk lenni, mint ők. Ahhoz, hogy sikerüljön, magunkra vesszük a viselkedésüket. Aki dolgozott valaha gyerekekkel, vagy van sajátja, az tudja jól, milyen aranyos is amikor a játékukban a szülőket lehet meglátni. Eljátszák, hogy laptopon dolgoznak, vagy mennek bevásárolni, de azt is hogy ki kell menni cigizni.
Persze, hallgatnak a szüleikre és gyermekként nem fognak dohányozni, hiszen azt csak felnőtteknek szabad. De egyszer fel fognak nőni és 12 éves koruk körül szembe fordulnak és elvész az akadály, ami a dohányzás előtt állt, sőt addigra megszülethet bennük a gondolat: Ha neked szabad, akkor énnekem miért nem?
Próbáljunk meg olyan életet élni, hogy ne csak a 6 hanem a 16 sőt a 36 éves gyerekünk is büszke legyen arra, hogy hasonlít ránk.