Márkné Varga Zsófia írása
A gyermekek több-kevesebb izgalommal várják, hogy átléphessék az iskola küszöbét és megkezdődjön a felnőtté válás hosszú folyamata. Legalábbis a saját gyermekem úgy képzelte, hogy mivel már iskolás lett, közelebb került a nagykorúsághoz, mint a kisgyerekkorhoz.
A szülők az óvodában megkapták az iskolaérettségi papírt és elkezdődhet egy új fejezet a család életében is. Alap esetben a kisgyermekek szép napbarnított színnel, tele D-vitaminnal és nyári élményekkel kezdik el az évet. Ahogyan haladunk karácsony felé, úgy kopnak el a nyáron megszerzett tartalékok, gyengül az immunrendszer. Szisztematikusan minden nap tehetünk azért, hogy megőrizzük a testi-lelki egészséget.
Milyen egy ideális nap?
Hogyan indítsuk a napot, hogy mindenki jól járjon? Ideális esetben van a családnak egy motorja, aki elvégzi a reggeli előkészületeket, mielőtt mindenki felébred. Jó, ha ennek a személynek van egy kis ideje saját magára.
Az új nap mindig az előző estével és éjszakával kezdődik. Ezért nagyon fontos, hogy a család tagjai milyen minőségben alszanak. A gyerekeknek minimum 8-10 óra pihentető alvás jár, amiből lehetőleg minél többet éjfél előtt kellene eltölteni. Elalvás előtt érdemes a szobát alaposan átszellőztetni, lehűteni. Télen a fűtést érdemes kikapcsolni éjszakára, de ha nem lehetséges, a szobában az ablakot résnyire nyitva lehet hagyni. Igyekezni kell a gyermeket a sötétben történő alváshoz hozzászoktatni, mert a különböző éjszakai fények rontják az éjszakai pihenés minőségét. Legjobb, ha elektronikus tárgyak nincsenek a szobában, de ha mégis, áramtalanítani kell őket elalvás előtt. Az elalvás körüli szertartások segítik, hogy az elalvás is szokássá váljon, ne kelljen az álomért megküzdeni. Ilyen szokások lehetnek a meseolvasás, a nap lezárásaként a jó és rossz dolgok értékelése, amihez hálaadás vagy ima is kapcsolódik, hatékonyan segíti lezárni a nap eseményeit.
Reggel időt kell hagyni a gyermeknek az ébredésre. A szorongó gyerekeknél különösen fontos, hogy a görcsös testrészeket kimozgassák, kimaszirozzák. Ehhez segítséget nyújthatnak a különböző illóolajok, amelyek bemelegítenek, stimulálják az immunrendszert. Az illatok átjárják a gyermeket, és ha a bedörzsölés mellé még bátorító szavakat is mondunk neki, kiegyensúlyozottabban indul a nap. Létezik egy illóolajkeverék, Leó varázsolaja, amelyet kifejezetten új közösségbe lépő gyermekeknek alkottak meg. Ebben olyan komponensek vannak, amelyek az immunrendszert erősítik, pozitívan hatnak a lélekre és a kis társakban bizalmat keltenek illatukkal.
Reggeli készülődésnél érdemes a következőkre figyelni. Ébredés után hagyni kellene az iskolást egyedül felöltözni. Pár falatot érdemes otthon enni. Téli, náthás időszakban jobb elkerülni a tejes dolgokat, mert fokozzák a nyálkahártyák váladéktermelését. Kiegészítésként érdemes nagy adag, életkornak és testsúlynak megfelelő D-vitamint, esetleg probiotikumot adni, a szervezet védekezőképességének támogatására.
Összetett kérdés az iskolába menetel. Rohanó világunkban nem nagyon jut rá idő, hogy gyalogosan tegye meg az iskolába vezető utat a kis elsős. Régi ajánlás szerint naponta 5 órát kellene a szabadban tölteni, ennek ma töredék részét tartózkodjuk a friss levegőn. A reggeli gyaloglást azért is tartom jónak, mert jut idő a fejlődő szervezetnek a „bemelegedésre”, a gondolatok összerendezésére. Jobban kivitelezhető az is, hogy a gyermek ne legyen túlöltöztetve. Sokan fázósan ébrednek, a meleg lakásból a meleg autóba ülnek, aztán be a meleg iskolába. A szervezetüknek nincs lehetősége felpezsdülni, így aztán az udvari nagyszünetben sem rohangálni, hanem fázósan álldogálni fognak. Bátrabb szülők edzhetik csemetéik immunrendszerét úgy, ha némileg alul öltöztetik. Ez nem a rétegek számának, hanem a vastagságának csökkentését jelenti. Pufi kabát helyett vastag pulóver mellénnyel, nehéz, kötött pulóver helyett egy kardigán, stb.
Az iskolában eltöltött időre a szülőnek kevés ráhatása van. A járvány helyzetnek köszönhetően a gyerekek több időt töltenek a szabadban, többet szellőztetnek. Sok helyen az alsós osztályokban, van mód a szünetek után a gyerekeknek „megérkezni” a tanórákra egy-egy figyelem összpontosító játékkal vagy néhány tornagyakorlattal. Ez a bátortalanabb gyerekeket is feloldja, a szorongást csökkenti. Az iskolai menüt nem mindenhol választhatja ki a szülő, így szerencsésebb, ha a tízórai és az uzsonna nem édes péksütemény, keksz vagy valami egyéb nyalánkság.
A délután folyamán újra visszakapjuk a gyermekünket valamikor. A napköziről megoszlanak a vélemények, ha elkészül a házi feladat, otthon marad idő a játékra. A délutáni elfoglaltságok egyénenként változnak. Véleményem szerint egy elsősnek elegendő megtanulni írni, olvasni, számolni e mellé valami játékos sport tevékenység az ideális. A hazafelé vezető utat szintén szerencsés lenne legalább részben gyalogosan, megtenni. Ráérős séta közben a gyerekek szívesebben beszélnek a napjukról, könnyebben megosztják jó és rossz benyomásaikat. Ennek megvalósításában a nagyszülők sokat segíthetnek. Az idősebb generáció és a fiatalabb általában könnyebben megtalálja egymással a hangot. Az unokák sok értékes dolgot tanulhatnak a nagypapák és nagymamák életbölcsességéből.
Ideális esetben otthon már nem szükséges tanulni. Ebben talán a szülők is lehetnének kicsit lazábbak, de sajnos már első osztályban megkezdődik a teljesítményközpontú, versenyszellemű nevelés. Egy 7-8 éves gyermeknek még szüksége van szabadjátékra. Nem tartom jó módszernek azzal motiválni a gyermekeket, hogy ha gyorsan befejezik a leckét, nézhetnek egy mesét vagy játszhatnak a számítógépen, telefonon. Ezeknek a készülékeknek a használatát korlátozni kellene, mert magányosan végzett tevékenységek, nehezítik az emberpalántáknak a jó, személyes kommunikáció elsajátítását.
Az este beköszöntével elérkeztünk a nap lezárásához. A közös vacsora erősíti a családi összetartozás érzését, jó színtere a napközbeni események megbeszélésének. Nem kell sok fogásos, főtt ételnek lennie, az egyszerű szendvics is megteszi, a lényeg a rendszerességen, a szokás kialakításában van. Szépen megterített asztal mellett gördülékenyebben megy a családi párbeszéd, egymás lelki támogatása. Jól beilleszthető az elalvást előkészítő szertartások sorába. Vacsora után hagyni kellene, hogy utódunk önállóan készülődjön a lefekvéshez, pakolja be a táskáját. A reggeli készülést megkönnyíti, ha este előkészítjük a másnapi ruhákat.
Esténként, ha a gyermekek elalvását követően a szülőknek még jut ideje és energiája egymásra, kiegyensúlyozottan tudnak a másnapi kihívásokkal szembenézni.
Felhasznált irodalom:
Vekerdy Tamás: Beszélgessünk iskolásokról, Minerva, 1979
Vekerdy Tamás: Az iskola betegít?, Saxum, 2004
Vekerdy Tamás: Az óvoda és az első iskolai évek – a pszichológus szemével, Saxum 2010