Az informatikai világ előretörése és kibontakozása egy újabb felületet adott a cyberbullying megjelenéséhez, mely komoly pszichés stresszort, veszélyforrást jelent a gyermekek, a kamaszok és az ő közvetlen környezetük számára.
Mi is a cyberbullying?
A cyberbullying nem más, mint az online térben megjelenő bántalmazás, melynek számos módja, formája lehet a negatív kommenteléstől kezdve az ismeretlen zaklatóig. A cyberbullying érzelmileg, pszichésen megterhelőbb lehet a „hagyományos” (szemtől szembe) zaklatáshoz képest, mivel sokkal nehezebb elmenekülni előle, ugyanis a hagyományos iskolai zaklatás véget ér általában az intézmény kapujánál, a cyberbullying pedig ott kezdődik. Ott történik, ahol a gyerekek manapság a legtöbb időt töltik, vagyis az online felületen, így nagyobb eséllyel találhatják meg őket a zaklatók. A zaklatás virtuális térben zajlik, nincs közvetlen személyes kontakt a bántalmazó és az áldozat között, a bántalmazó szélsőségesebb tetteket hajthat végre. Azok a fékek, gátlások, korlátok melyek a személyes kommunikációban megvannak, kevésbé érvényesülhetnek online felületen, azáltal, hogy a bántalmazó sokszor nem is azonosítható. Nehezebb fellépni ellene, kevésbé lehet kontrollálni, nehezebb közbe szólni egy külső személynek is. Online felületen nehéz megvédeni önmagunkat, törölni egy posztot, bejegyzést, hiszen soha nem lehetünk biztosak abban, hogy örökre megsemmisültek a negatív, bántó tartalmak. Sokan önként és tudatlanul teszik ki magukat az online zaklatásnak. Továbbá, ha nincs jelen a személyes tér, akkor nem látjuk a bántott fél negatív érzéseit, így ez nem lehet visszatartó erő a zaklató számára.
Intő jelek:
Attól függően, hogy milyen mélységű a zaklatás, jelentkezhetnek különböző nemkívánatos érzések. Szélsőséges esetben pedig komolyabb pszichés problémák is felléphetnek. A zaklatás mértékétől, tartalmától, gyakoriságától függően a következők lehetnek intő jelek: váratlanul megváltozik a gyermek viselkedése, például internetezés után feszült, dühös lesz, vagy épp rosszkedvűvé, szomorúvá válik. Gyakori, hogy romlani kezdenek a tanulmányi eredmények, az iskolában koncentrációs, figyelmi problémák jelentkezhetnek. Akár testi tünetekben is jelentkezhet a zaklatás következtében kialakult érzelmi probléma (pl. fejfájás, hasfájás, étkezési zavarok). Iskolakerülés, társas kapcsolatok elszegényedése, az önértékelés csökkenése is kialakulhat. Súlyosabb esetben gyermekkori depresszió, önsértés, autoagresszió, szorongásos panaszok is jelentkezhetnek.
Útmutató tippek:
Akik áldozattá válnak, általában az érzéseiket is nehezen nyilvánítják ki. Gyakran segítséget sem mernek kérni, hisz a zaklatás következtében gátoltság, visszahúzódás erősen jelen tud lenni. A zaklatást gyakran szégyenként élik meg, vagy épp attól tartanak, hogy a kívülálló nem értené meg, hogy miről beszél. Emiatt még kevésbé mernek erről beszélni. Azáltal, hogy nem beszélnek, nem szerez róla tudomást a külvilág, mely a zaklatót megerősítheti a viselkedésében, így a probléma tovább fokozódhat. Az előbb elmondottak miatt nagyon fontos a közvetlen környezet (szülők, pedagógusok) jelenléte. Nekik kulcsfontosságú szerepük lehet a probléma felismerésében és nyílttá tételében. Fontos az elfogadó attitűd, biztosítsunk olyan közeget a gyermek számára, ahol nyíltan, minden félelem nélkül beszélhet a negatív élményeiről. Ugyanilyen fontos lehet a bántalmazó megkeresése, és viselkedésének leállítása. Mindig mérlegelni kell a tettek súlyát, illetve azt, hogy a közvetlen környezetéből elég támogatást kap-e a gyermek a megküzdéshez. Intézményes környezetben mindenképp szükséges az érintettek, a pedagógus, a szülők és az iskolapszichológus együttes jelenléte a probléma orvoslásában. Amennyiben a zaklatással járó következmények (tünetek) a zaklatás megszűnését követően is hosszabban jelen vannak és akadályozzák a gyermek hétköznapokban való mindennapos működését, helytállását nagyon is indokolt pszichológus szakember segítségét kérni.
Szerző:
Heilmann Ágnes
gyermek-és ifjúsági klinikai szakpszichológus