Márkné Varga Zsófia írása

kép forrása: Internet

Mikor még én voltam ebben a korban, rémesen bosszantott ez a kifejezés, hogy kamaszkor. Ha pubertást használtak teljesen kiborultam és sértett, hogy egy címkét ragasztanak az idióta viselkedésemre. Mert azt én is éreztem, hogy nem normális, hogy egy érzelmi hullámvasúton ülök, de nem tudtam mit tenni ellene.

A kamaszok nem mini felnőttek, hanem átmeneti állapotban lévő gyermekek. Ezért ugyanolyan szükségleteik is vannak, mint a gyermekeknek: szeretetre, elfogadásra és törődésre vágynak. Persze nem egyértelmű, hogy mikor, melyikre és milyen mértékben. Nincs hozzájuk használati utasítás. Azt se felejtsük el, hogy ezzel a ténnyel valószínűleg ők nem értenek egyet, sőt életkoruk növekedésével arányosan, egyre felnőttebbnek hiszik magukat. Így a konfliktus helyzetek egyre bonyolódnak. Az előző írásban említett könyvet újból jó szívvel ajánlom, mert segít kezelni ezt a fura helyzetet: a gyerek felnőttnek hiszi magát, a szülő tudja, hogy még nem az, de nem mondhatja a gyereknek…

Betty Staly (Korlátok és szabadság c. könyve) szerint 3 korszakra különíthetjük el a pubertás időszakát:

Ez a belső átalakulás kora, szeretnek sok időt egyedül tölteni, az érzelmek tengerébe merülve, ugyanakkor kicsit feladva magukat a többiekhez akarnak hasonlítani. Ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy átvesznek másoktól szokásokat – a ruházkodástól kezdve, a zenei ízlésen át, a beszéd stílusig. Ha ijesztő méreteket ölt a változás, gondolkozhatunk azon, hogy vajon mi az, ami elől menekül, mi hat rá ilyen nyomasztóan. 

Ilyenkor talán a legérezhetőbb, hogy a gyermekünk a barátokhoz jobban „húz”, mint a családjához. A legösszetettebb és ellentmondásosabb időszak. Ilyenkor jönne jól, ha pontosan tudná a szülő mikor, mit kell mondani, vagy éppen csendben maradni és ölelni. Néha már előtűnik a leendő felnőtt, ha jól csináltuk gyermekünk egyre jobban képes lesz az érzéseit kulturált formában megosztani velünk. Egyre jobban nyitnak a családon és barátokon túl a világ felé.

Ez a kamaszévek utolsó fázisa, amikor visszakaphatjuk gyermekünket, ha jó alapokra fektettük a kapcsolatunkat, újra ragyoghat rá a nap. Ez az idealizmus korszaka, de az első, komolyabb szerelmeké is. Ha sikerült többé-kevésbé megőriznünk a kamaszkor évei alatt hidegvérünket, jó esélyünk lesz rá, hogy gyermekünk meghallgassa véleményünket mondjuk a szexualitásal kapcsolatban.

A felnőtté válás nem következik be automatikusan. Hasonlóan lassú folyamatnak kellene lennie, mint amikor egy csecsemőnél az elválasztás. Szépen, ráérősen, kellene az önállóság felé terelgetni gyermekünket. Fontos, hogy megtanítsuk kezelni a pénzügyeit is és rávezessük, miért fontos célokat kitűzni.