Durucz Péter írása
Őseinktől örökölt szokásaink, félelmeink
„Te tiszta nagyapád vagy” hallhatjuk sokszor ezt vagy ehhez hasonlót más rokonainkra vonatkoztatva.
Persze azt mindenki tudja, hogy a biológia nagy úr. Úgy áll a fülünk, mint az apánké, rossz a bokánk, mint a nagymamánknak, vagy pont olyan jól főzünk, mint az édesanyánk.
Nem nagy kunszt rájönni, hogy a fülünk alakja az genetika, míg a főzőtudásunk leginkább a tanítás kérdése míg a bokánk állapota genetika és tanulás is egyben. Sok szokásunk és tulajdonságunk van, amit a szüleinktől, nagyszüleinktől, dédszüleinktől örököltünk. Hányszor lehet hallani, vagy mondjuk talán mi is 1-1 kérdésre, hogy „Azért csinálom így, mert ezt így szokás csinálni”. Bele sem gondolunk a miértekbe. Lehet az a takarítás sorrendje, hogy merről kell megkerülni a fákat, de akár fájdalmasabb emlékek is, mint például egy pofon. Mindannyian hallottuk már ezt a mondatot: „Engem is megpofoztak a szüleim, mégis ember lett belőlem”.
Vannak szokásaink, amik hasznosak vannak, amik nem azok de csináljuk és vannak olyanok, amik egyenesen ártalmasak is lehetnek, mégis csináljuk őket. Engedjük, hogy generációról generációra újra megjelenjen. Talán még valamikor régen 2-3 vagy több generációval ezelőtt még érthető volt a viselkedés, néhány rossz szokás talán a kor szellemében még nem is volt ártalmasnak titulálva, talán még ártalmas sem volt, de ma már célját értelmét vesztette mégis újra és újra örökítjük.
Az úgynevezett transzgenerációs öröklődésre példa ez az eset.
Egy nő minden egyes alkalommal mikor csirkét süt, azt félbevágja és úgy teszi be a sütőbe. Tudja jól, hogy a csirkét így kell megsütni, az édesanyjától leste el még annak idején. Persze ő sem magától találta ki, hanem a saját anyjától tanulta, aki meg az ő anyjától. De miért kell a csirkét félbevágni sütés előtt? Finomabb lesz? Hamarabb elkészül?
Nem. Egyszerűen az a bizonyos dédanya, akitől származik a nagymama és így az anya és így a főhősünk sütőtudása, azért vágta félbe a csirkét sütés előtt, mert annak a dédanyának a sütőjébe nem fért be egyben a csirke.
Így válik egy annak idején szerepet betöltő viselkedés szokássá a generációk múlásával.
Egy ilyen szokás aranyos és egyedivé tehet egy családot, de nem árt néha végig gondolnunk, amit csinálunk annak mi értelme és célja van? Hiszen lehetnek olyan szokásaink is, amik megnehezítik az ember vagy a családja életét.