Kikészít a gyerek, a munka meg a háztartás-Hol vagyok ebben az egészben Én?
Teljesen megértem, hogy így érzel, hiszen nagyon sok tud lenni egyszerre ennyi szerepben (anyaként, feleségként, nőként, háztartásbeliként, munkaerőként, este szeretőként, nappal játszópartnerként a gyerekekkel) helytállni, főleg úgy, hogy ebből nem is igazán van szabadság. Elfáradunk, akár ki is éghetünk a mindennapi hajszoltság során, így szükségünk van időrőlidőre a fellélegzésre és a feltöltődésre. Ezt vajon meg is engedjük magunknak? Lássuk be, legtöbb esetben sajnos nem. Így általában eljön az a pillanat, amikor elgondolkodunk, hogy kik is vagyunk mi, hol vagyunk ebben az egészben és hol van az a vicces, spontán és csicsergős önmagunk, akik régen voltunk. Még mielőtt a mosatlan-hegyek és a logisztikai útvesztők ránk szakadtak volna.
A szerepeink közötti váltás nem mindig egyszerű, hiszen minden helyzet, minden szerep mást
és mást kíván, másképp viselkedünk, érzünk és gondolkodunk bennük. Amikor pedig fáradtak
és elgyötörtek vagyunk, ezek a szerepkonfliktusok ki is éleződhetnek bennünk és azt érezhetjük,
hogy ’szétszakadunk’ köztük. Ez persze sok érzelemmel jár, melyek közt vannak nehéz érzések
bőven, így elképzelhető, hogy türelmetlenebbek, indulatosabbak leszünk és pont azokat a
mintákat aktiváljuk magunkban, amiket el akarunk kerülni. ez tovább növeli az amúgy is
meglévő lelkifurdalásunkat is. Van, hogy nem jut energiánk az asszertív kommunikációra sem,
arra pedig, hogy mentalizáljunk, tehát beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe és
megpróbáljuk (nem kitalálni) megérteni, hogy ő mit érez, nos végképp nem. Ilyenkor
robbanhatnak ki veszekedések ami után persze igyekszünk mindent jóvá tenni, és még hátrébb
soroljuk magunkat a fontossági sorrendben. Ilyenkor érdemes megállítani a mókuskereket és
átgondolni, megérteni, hogy milyen helyzetben is vagyunk most valójában.
Ha önmagunkat háttérbe soroljuk, esetleg teljesen a sor legvégére, akkor pont azt az utat van
fogyjuk nagy eséllyel bejárni, amit az előbb leírtam, mert a lényeg tűnik el a rendszerből. Azzal,
hogy időt és teret teremtünk önmagunk számára, hogy feltöltődjünk, azzal lehetőséget adunk
magunknak, hogy önmagunk lehessünk a saját szerepeinkben, azokat önazonosan élhessük meg
és ne csak szerepek legyenek, hanem megtaláljuk benne önmagunkat. Ez pedig szabadságot ad
és a kiegyensúlyozottságod alapjait segít megteremteni.
Ehhez érdemes átgondolnod a következőket: Ki vagyok én valójában? Ki akarok lenni anyaként/feleségként/nőként /stb? Hogyan tudom ezeket úgy megélni, hogy az számomra önazonos legyen? Mit jelent ebben az esetben nekem az önazonosság?
Ahhoz, hogy ezeket átgondold valódi mélységükben, érdemes időt szánnod és elővenned egy
jegyzetfüzetet. Legjobb, ha egyedül tudsz lenni vagy legalábbis szinte zavartalanul odafigyelni
önmagadra. Éppúgy, mint mikor Énidőt adsz önmagadnak. Az nem más, mint a Te lehetőséged
arra, hogy feltöltődj. Mint ilyen, ez is sokféle lehet. Van, maikor arra van szükségünk, hogy a
barátainkkal menjünk el valahová, van, hogy egyedül kirándulnánk, sőt olyan is előfordul, hogy
a családunkkal vágyunk kötetlen időt tölteni. Ha képesek vagyunk megadni magunknak azt,
hogy mi is részei legyünk a szerepeinknek, hogy feltöltődjünk amikor szükségét érezzük és
eleve elismerjük, hogy erre nekünk szükségünk van, akkor az önbecsülésünket is elkezdi
stabilizálni, hiszen mindezzel megszeretgetjük magunkat. Emellett pedig elkezdünk jobban
hinni magunkban, hiszen ezt is képesek voltunk megugrani (itt nagyon fontos, hogy
folyamatában lássuk az utat és minden lépésnél hálásak legyünk, hogy megtettük), a szerepeink
önazonossá tételével pedig valódibban kezdjük látni önmagunkat.
Ha erre az útra lépsz, az jó irány az életed kiegyensúlyozottabbá tételéhez és tudatosabb
megéléséhez.
Szerző: Cseh- Juhász Viktória
Pszichológus