A velencei maszkok világszerte híresek. Az a hír járja, hogy az első maszkok nem is a mulatozást, hanem az elrejtőzést szolgálták. A nem éppen erkölcsös életet élő velenceiek titkos útjaik alkalmával jobbnak látták elrejtőzni, ezért takarták el az arcukat. 1268-ban a katolikus egyház be is tiltotta a maszkviselést.
Karneváli mulatságok alkalmával viszont eredetileg azért készültek, hogy a résztvevőket ne lehessen felismerni, hogy minden társadalmi osztály szabadon, együtt ünnepelhessen a karneválon. A beöltözés hagyománya a mai napig élő szokás a gondolák városában, akár teljes családok egymással harmonizáló jelmezt öltenek és vegyülnek el a karneváli forgatagban.
A velencei maszkok állandó figurákkal, hagyományosan ugyanazokkal a színekkel, motívumvilággal készülnek. A Commedia dell’ arte szereplői egy-egy emberi tulajdonságot, jellegzetes személyiségtípust ábrázolnak, történetük nemcsak érdekes, hanem nagyon tanulságos is.
A tradicionális maszkok egyike a MEDICO DELLA PESTE – a pestis doktor. A hosszú csőrű, szemüveges madármaszk az egyik legismertebb, de mindenképp a legbizarabb velencei maszk. Története az 1600 évek elején élt francia doktor, Charles de Lorne nevéhez fűződik, aki eredetileg a fertőzésektől való védelem céljából viselte. Megjelenése ijesztő volt, melyről úgy tartották képes előzni a gonosz szellemeket és démonokat. A madár csőr hosszú üregébe különböző illatos gyógynövényeket helyeztek, így az orvosok gyógyfüves levegővel vélték erősíteni immunrendszerüket a pestis járvány közepette. Hosszú fekete viaszos vászon köpenyt, fekete kalapot és fehér kesztyűt viseltek, mely öltözék elengedhetetlen része volt a hosszú bot, mivel fizikailag nem érintkeztek a betegekkel. Ez a maszk és öltözék ma feltűnő, misztikus borzongást kelt a vidám velencei forgatagban.
A középkor embere joggal félt a pestistől, hiszen az hagyományosan endémiás (tartósan, rendszeresen előforduló) volt néhány földrész természeti gócaiban is. A pandémiák (világjárványok) közül a VI., XVI., XIX.-XX. századi pandémiák jártak a legtöbb áldozattal. Magyarországon az utolsó járvány az 1737-1751-es években fordult elő Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Csongrád megyében.
Mi is az a pandémia? Ismerkedjünk meg a járványtan néhány alapfogalmával.
JÁRVÁNYTAN (EPIDEMIOLÓGIA): a megelőző orvostan-népegészségtan tudományága, a fertőző betegségek elterjedtségével, kockázati tényezőivel, a megelőzés kérdéseivel foglalkozó tudomány. Ez a tudomány, az elmélet, a megvalósítás – a gyakorlat a járványügyi tevékenység.
INFEKTOLÓGIA: klinikai diszciplína, a fertőző betegségek keletkezésével, kialakulásának folyamatával, klinikai lefolyásával, gyógyításával és a megelőzés lehetőségeivel foglalkozik.
A FERTŐZŐ BETEGSÉG kóros elváltozásokkal járó és megfelelő klinikai tünetekben megnyilvánuló heveny vagy idült megbetegedés.
A fertőző betegségek többféle formában fordulhatnak elő. Sporadikusnak nevezzük akkor, ha az egyes esetek elszórtan, egymástól függetlenül fordulnak elő, közöttük a kapcsolat nem kimutatható. Ha egy fertőző betegség rövid időn belül nagy számban, tömegesen fordul elő és az esetek között kapcsolat mutatható ki epidémiáról (járványról) beszélünk. Amennyiben egy adott területen az adott fertőző megbetegedés állandóan, tartósan jelen van, endémiáról beszélünk. Pandémiának a világjárványokat nevezzük, amikor a járvány több földrészre, akár az egész világra kiterjed.
JÁRVÁNY: járvány az, ha valamely fertőző betegség esetszám előfordulása egy adott területen vagy közösségben és adott időpontban egyértelműen meghaladja az átlagos, várható előfordulást.
Egy járvány elterjedéséhez három feltétel szükséges: a fertőző forrás, a kórokozó terjedését lehetővé tevő környezeti tényezők és körülmények, valamint az adott fertőző megbetegedéssel szemben fogékony szervezet.
A történelemben pandémiát (világjárványt) okozó megbetegedések eredetileg endémiásak (tartósan, rendszeresen előfordulók) voltak, tehát a fertőző forrás adott volt. A fogékony szervezetek is rendelkezésre álltak, hiszen az endémiás területeken kívül más területeken, földrészeken az adott betegség ismeretlen volt. A kórokozó terjedését biztosító körülmények és környezeti tényezők kellettek ahhoz, hogy egy endémiás betegségből epidémia (járvány), majd pandémia (világjárvány) alakulhasson ki.
Ma a pandémiák kialakulásának megelőzése érdekében a természetben előforduló gócok – fertőző források, és fogékony egyedek közti kapcsolat: a második tényező, azaz a terjedési mechanizmus kiiktatásán dolgoznak a közegészségügyi szakemberek hazánkban és világszerte, ezt biztosítja a közegészségügyi rendszabályok, előírások rendszere, mint például az arc maszk viselése.