Számtalanszor szembesültünk már azzal, hogy az egészség fontosságára csak akkor jövünk rá, ha az megrendül, és amíg nem történik valamilyen kisebb-nagyobb baj, addig természetesnek vesszük azt. Szakértők szerint a magyarok amúgy sem fogékonyak a megelőzésre, pedig a mai kor számtalan digitális és okoseszközeinek köszönhetően egyre jobb és professzionálisabb segítséget kaphatnak az egészségük megőrzésére, betegségeik megelőzésére.
Hogy mindezt jobban megérthessük, tisztában kell lennünk a prevenció fogalmával és annak szintjeivel.
Turzai Judit írása
A prevenció és szintjei
Az népegészségügyi tevékenységen belül kiemelt helyet foglal el a betegségek megelőzését célzó ún. prevenciós (preventív) tevékenység. Célja az esetek egy részében valóban a betegségek általános értelemben vett megelőzése (egészséges életmód propagálása) vagy adott konkrét betegség megelőzése (célzott immunizálás), de a mindennapi gyakorlatban a prevenciós tevékenység (s maga a prevenciós szemlélet) is sokkal bonyolultabb.
A fejlett országokban a népesség elöregedése, a betegségek iránti genetikai fogékonyság egyre alaposabb megismerése, a prevenciós tevékenység célját illetően is óvatosabb fogalmazásra int. Ma már sokkal inkább realisztikusnak érezzük a prevenció értelmezését, miszerint azon tevékenységek összessége, mely egyes betegségek esetében azok incidenciájának (Az új megbetegedések gyakorisága egy meghatározott időtartam alatt, egy adott populáción belül. – a szerk.) minimálisra szorítását (veleszületett rendellenességek, egyes fertőző betegségek stb.), míg más betegségek esetében azok megjelenésének késleltetését, szövődményeik mérséklését (krónikus, nem-fertőző betegségek) célozza.
Szintjei a következőek:
1.Primer prevenció (elsődleges megelőzés)
Ezalatt mindazon tevékenységek összességét értjük, melyek célja az egészség általános védelme, az egészségkárosodás és megbetegedés bekövetkezésének megelőzése. Ez a tevékenység a potenciálisan betegségokozó (etiológiai és/vagy kockázati) tényezők lehetőség szerint teljes, de legalább részleges kiiktatását vagy hatásukkal szemben a védekezőképesség kialakítását, illetve fokozását célozza.
A sikeres primer prevenciós tevékenység a betegségek incidenciájának csökkenését eredményezi. Jellemző primer prevenciós tevékenységek: a dohányzás és mértéktelen alkoholfogyasztás elleni programok, táplálkozás-egészségügyi programok; az egészséges életmód kora gyermekkori kialakítása, a fizikai aktivitás növelése, a biztonságos lakó- és munkahelyi környezet fenntartását/kialakítását célzó programok, a fertőző betegségekkel szembeni védettség kialakítása immunizálás vagy kemoprevenció révén stb.
2.Szekunder prevenció (másodlagos megelőzés)
Célja a megbetegedés, ill. az annak kialakulásához kapcsolódó kóros állapotok korai, lehetőleg a preklinikai (klinikai vizsgálatot megelőző) szakaszban való, felismerése, annak érdekében, hogy a hatásos kezelés mielőbb megkezdődhessen. A korai felismerés alapvető lehetőségeit a szűrővizsgálatok jelentik.
3.Tercier prevenció (harmadlagos megelőzés)
Mindazon tevékenységek összességét jelenti, melyek célja adott sérülések és betegségek kapcsán a szövődmények, tartós károsodások, rokkantság kialakulásának megelőzése. Következésképp ebben a megközelítésben a gyógyítás megelőző tevékenységet is jelent; különösen igaz ez a rehabilitációs ellátás vonatkozásában.
Összefoglalva tehát a primer prevenció az általános megelőzés, vagyis amikor mindent megteszel azért, hogy egy adott betegség ne alakuljon ki. A szekunder prevenció azonban egy adott/kialakult egészségügyi probléma korai stádiumban való felismerésére és kezelésére törekszik, és persze ott van a tercier prevenció, amikor egy már diagnosztizált betegség szövődményeinek kialakulását próbálják megelőzni.
Forrás: Ádány Róza: Megelőző orvostan és népegészségtan, (2011), Medicina Könyvkiadó Zrt.