Szekér Enikő írása
Az utóbbi hetekben hónapokban szép lassan sok minden elmaradozott az életünkből, ami addig természetesen és magától értetődően a része volt. Az elmúlt évtizedek nem arról szóltak, mi mindenről mondjunk le, inkább arról, mi minden jár nekünk. Lemondani valamiről negatív érzést kelt a legtöbb emberben. De néha megesik, hogy lemondunk valamiről, először mert muszáj, aztán pontosan azért, hogy valami más, jobb dologban részünk legyen.
Lemondani nagyjából azt jelenti, hogy szándékosan megvonok magamtól valamit, többnyire olyasmit, amit lehetőségemben állna megtenni vagy birtokolni.
A lemondás nélkülözhetetlen velejárója a szabadságnak. Ha lemondok, vagy képes vagyok lemondani valamiről, azt jelenti, hogy nem ragaszkodom ahhoz a dologhoz, nem függök tőle, vagyis azon a téren szabad vagyok. A lemondás így egyrészt kifejezi a szabadságot; másrészt gyakorlása növelheti a szabadságot. Lemondás által képes vagyok szabaddá válni olyasmitől is, ami addig fogva tartott, ami nélkül azelőtt nem tudtam elképzelni az életemet. Így lemondani például a reggeli kávé rituáléjáról segít meglátni, hogy az élet teljes, élhető egészen másképp is, mint ahogy szoktam.
Például előfordul, hogy annyi programot szervezünk, annyi minden van a naptárban, hogy teljesen kimerülünk benne. Jó a pillanatnyi megkönnyebbülés, amit érzünk lemondáskor, de egy idő után az állandó átszervezés is fárasztóvá kezd válni. Érdemes lenne inkább szokásunkká tenni, hogy jóval kevesebb programot tervezzünk, mint amennyit jelenleg. Szűrjük meg, hogy mi az, amit igazán akarunk csinálni, és mi az, amire igazából már nincs szükségünk. És ne tegyünk úgy még a szervezés erejéig se mintha akarnánk, hogy aztán végül lemondjuk. Sokkal könnyebb lesz az életünk.
A veszélyhelyzet elmúltával érdemes átgondolni, mi is az, aminek a „régi” életünkből újra helye van a mindennapjainkban.
Csináljunk listát! Először azokról a programokról/ tevékenységekről/ dolgokról/ kapcsolatokról/ bevételekről(!), amikről kénytelenek voltunk lemondani az elmúlt hónapokban. Következő lépésként pedig vegyük számba, miről NEM tudnánk lemondani egy napig sem/ egyhétig sem/ egy hónapig sem. Lehet kevés lesz az egyezés a két lista között…
Ha így lenne, érdemes ezt átgondolni és kitakarítani mindent, hogy csak az maradjon, ami igazán fontos az életünkben és inkább „hoz” mint „visz”.