A mindennapok során, ha a krízis szóval találkozunk sokan egyből negatív érzésekre, élményekre gondolnak. Ez első körben így is van, de ha közelebbről megvizsgáljuk a jelenséget a krízis igen is eredményezhet számos pozitív faktort az egyén életébe. A krízis szó fordulatot jelent, mely magával hozza azt, hogy egy adott esemény bekövetkezte után lehetőségünk van fejlődni, más irányba terelni életünk alakulását.
Normatív krízisnek nevezi a szakirodalom az emberi életút során bekövetkező szükséges változásokat. Ilyen normatív krízis például a kamaszkor eljövetele, az első gyermek születése, vagy akár a nyugdíjba vonulás is. Ezeken a szakaszokon, élethelyzeteken szükséges átesnünk, mely sokszor nehézségekkel, kihívásokkal, veszteségekkel járhat, ugyanakkor magával hordozza a fejlődés és az új lehetőségek, az új identitás megtalálását, létrehozását.
Miért krízis a nyugdíjba vonulás?
Azzal, hogy valaki nyugdíjas lesz évtizedek hétköznapjai változnak meg. A mindennapos munkába járás megszűnik, a napi rutin más formát ölt, gyakran alábbhagy. A munkahelyi kapcsolatok megszűnnek, az emberekkel való kapcsolattartási formák átalakulnak, gyakori az emberektől való nem tudatos elzárkózás is. Emellett gyakran tapasztalható az is, hogy a hirtelen felszabaduló idővel az egyén nem tud mit kezdeni. A fontosság érzés, a kompetencia érzés is csökkenhet, azáltal, hogy csökken az aktivitás, a teendők sora. Gyakori ebben az időszakban, hogy az egészségügyi állapot is megváltozik, betegségek kialakulhatnak, a testi-mentális állapot is változásnak indul. Ezt az időszakot nehezítheti adott esetben a társ, vagy a velünk egykorúak elvesztése, halála, mely egy újabb szükséges gyászfolyamatot indít el a már meglévő mellett.
Mit lehet tenni a kiegyensúlyozott, boldog nyugdíjas évek elérésért?
Nagyon fontos, hogy merjünk beszélni a problémánkról, a nehézségeinkről, a magányról és az egyedüllét érzéséről. Ha már egy valakivel meg tudjuk osztani érzéseinket az is sokat segíthet. Ehhez a legfontosabb, hogy őszinték legyünk magunkkal. Meg kell találni a családi felállásban is az új helyünket. Gyakori, hogy a nyugdíjas évek egybe esnek a nagyszülővé válás folyamatával. Az unokákkal töltött idő sok új élményt, megtapasztalást jelenthet. A mindennapos munka megszűnésével kiestünk egy intézményi közösségből, ugyanakkor ezt lehet más úton is pótolni, a valahová tartozás igénye az emberi lét természetes velejárója. Erre nagyon jók lehetnek a helyi közösségek, klubok, akár önkénteskedések is. Sokat tud segíteni a hasonló élethelyzetben lévőkkel való megismerkedés is egy ilyen közösségi helyen. Érdemes időt szentelni a szeretett tevékenységekre, hobbikra, melyekre nem volt energia a korábbi évek során, legyen az barkácsolás, könyvolvasás, vagy természetjárás. A kreatív énünket idős korban se veszítsük el. Ahhoz, hogy ezeket létre tudjuk hozni érdemes ugyanúgy a rendszerességet beiktatni a nyugdíjas évekre is. A napirend alkalmazása, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás, étkezés, a fizikai és némi mentális aktivitás a mindennapok során nagyban hozzájárulhat az általános jóllét kialakításához, fenntartásához.
Lelki egyensúlyban akkor vagyunk, ha képesek vagyunk harmóniában kerülni önmagunkkal és környezetünkkel. Minden napban megtalálunk valami apró örömöt, amiért hálásak lehetünk. Az élet ezen szakaszában nagyon fontos, hogy képessé váljunk a saját sorsunk elfogadására (ha szükséges megdolgozására), és élettörténetünk továbbadására, elmesélésére az utókornak. Az időskor nemcsak lezárás, hanem egyben lehetőség is a közeledésre, az elfeledett vagy megromlott kapcsolatok felkeresésére, helyrehozására.
A cikket írta:
Heilmann Ágnes
klinikai szakpszichológus