A boltok már novemberben el vannak árasztva a tökéletes karácsonyról alkotott életképekkel. A közösségi médiában láthatjuk, hogy rajtunk kívül mindenkinek idilli, minden gondtól mentes az ünnepe. Minden gyerek örül az ajándéknak, amit a szülő kézzel készített, olcsón, mégis a legjobb bolti árukat is leköröző minőségben és kinézetben, miközben egyik kezével a halászlét kavarja, a másikkal társasozik, a harmadikkal koccint a vendégekkel, a negyedikkel takarít, fenyőt díszít, házat dekorál és még sorolhatnánk tovább.
Az ünnepek alatt sokszor kerülünk szembe azzal, hogy be akarjuk bizonyítani magunknak, az ismerőseinknek, a világnak, hogy nálunk minden tökéletes, mert az ünnepnek tökéletesnek kell lennie.
De vajon tényleg jó az, ha minden tökéletes körülöttünk, lehetséges ez egyáltalán?
A kérdés költői. Nem elvárása a jól sikerült ünnepnek a tökéletesség, viszont mindenki számára más az a mérték, ami megengedhető.
Vegyük figyelembe, hogy a családunk különböző tagjainak mástól lesz nagyszerű az ünnep, és ne kényszerítsük rájuk a saját igényeinket, főleg ne úgy, hogy abból azt éreztessük, ez kellene, hogy az ő igényük is legyen.
Törekedjünk a kompromisszumra és a bensőségességre, elfogadásra. Ha mások ünnepi képeivel hasonlítjuk össze a mi ünnepünket, mindig úgy fogjuk találni, a miénk rosszabb. Sőt, ő a miénkről pont fordítva fog vélekedni.
Kapcsoljuk ki egy időre a közösségi média hírfolyamait, ráérünk pár nap múlva foglalkozni mások boldogságával, most a sajátunk és a családunké legyen előtérben.
Néhány gyakorlati tipp annak érdekében, hogy elkerüljük a tökéletesség miatti szorongást:
- Beszéljünk nyíltan és fogadjuk el a másik véleményét. Nem kell, hogy mindenkinek minden ugyanúgy tetszen, de ha elfogadjuk, hogy az érzései nem vitathatóak, ha nem is alakul úgy valami, ahogy azt ő szerette volna, akkor sem fog olyan mértékben rosszul esni neki.
- Kérdezzük meg a családot, hogy nekik fontos-e, szeretnék-e, hogy egy adott dolgot megcsináljunk? Lehetséges, hogy mi úgy gondoljuk, a ház kivilágítása a lehető legfontosabb a karácsonyi hangulathoz a családnak, de igazából inkább a fahéjas sütemény illata az, ami számít nálunk.
- Bízzunk a többiekben. A család egy csapat, és se az nem tesz jót, ha rákényszerítjük az akaratunkat a másikra, se az, ha éreztetjük vele, hogy nem jó, amit csinál. Mérlegeljük mi a fontosabb, hogy szép legyen a sütemény vagy a közös sütés főzés élménye ad többet nekünk?
- Tartsunk énidőt. Az ünnepi hajtásban a „kötelező boldogság” idején, még fontosabb az énidő mint máskor. Töltsünk időt olyan tevékenységgel, ami csak azért teszünk, hogy kikapcsolódjunk.
- Nem kötelező boldognak lenni. Ne várjuk el a másiktól, hogy boldog legyen csak azért, mert ünnep van. Ahogy nekünk sem kell mindig egy műmosollyal az arcunkon ülni. Az ünnep hatalmas teherré válik, ha kötelező boldognak lennünk. Csak akkor tud segíteni az embernek, ha nem kényszer.
Mégis mit adjak ajándékba?
A találó ajándék:
Kézzel készített? Azt nem fogja úgysem használni.
Vásárolt? Abban semmi személyes sincs.
Becsomagoljam? Úgyis csak le fogja tépni.
Ajándékutalvány? Jaj, ne már,…akkor már pénzt is lehetne adni.
Adjak pénzt? Ennél jobban nem is éreztethetném, hogy nem ismerem.
Ajándékot adni sokszor nehéz. Van, aki profi ebben, mindig tudja mi kell a másiknak, ami kellőképpen megnevetteti, elérzékenyül tőle, ujjongani fog, vagy csak amit tényleg használ majd.
Szeretnénk pár tanácsot adni az ajándékozáshoz, amihez Gary Chapman szeretetnyelveit vesszük alapul.
A szeretetnyelvek lényege, hogy nem mindig ugyanúgy szeretünk, mint ahogy azt a másik fél kívánja. Van, amikor azt várjuk, hogy végre megdicsérjen minket édesanyánk a munkánkért, ő meg csak nem teszi ezt meg, helyette mindenféle tárgyakat vásárol nekünk. Ennek az oka, hogy ő máshogy szeret szeretni, mint ahogy mi szeretjük, ha szeretnek minket.
A jó ajándék kulcsa, hogy ráérezzünk arra, miként tudunk olyan szeretetet adni, amit nekünk jól esik adni és a másik félnek jól esik kapni.
Az öt szeretetnyelv:
- Elismerő szavak:
Írni egy levelet és odaadni, felolvasni, amiben elmondjuk miért is fontos nekünk a másik. Van, aki több időt fordít egy ilyen levél megírására, mint az ajándékra, amit mellé társított és van, aki egy ilyen levél mellett félre is rakja azt a dobozt, amire rá volt tűzve, csak újra és újra elolvassa.
- Minőségi idő:
Ajándékozhatunk minőségi időt. A minőségi idő kulcsa, hogy azt élvezettel végezze az ember, ne teherként élje meg. Kisebb-nagyobb események is lehetnek ilyenek. Ez lehet egy kirándulás, nyaralás, közös főzőcskézés, egy koncert vagy egy kávézás.
- Ajándékozás:
Ez a legjobban elvárt szeretet az ünnepek alatt. Talán részletezni sem kell nagyon. Apróbb vagy nagyobb figyelmességek, ajándékok adása. Praktikus vagy inkább jelentőséggel bíró ajándék, az már szinte mindegy.
- Szívesség:
Elvégzünk helyette valamilyen feladatot, megtanítjuk táncolni, főzünk neki, stb.. Egy előre elkészített szívesség is nagyon jó ajándék lehet. Sokszor utánajárást és belefektetett energiát igényel, de megéri.
- Testi érintés:
Talán a legnehezebb ilyen ajándékban gondolkodni, hiszen ez az ajándék mellé szokott inkább társulni. Arra érdemes odafigyelni, hogy akinek a testi érintés nem a szeretetnyelve, nem szeret így szeretve lenni, akkor azt próbáljuk meg tiszteletben tartani.
Akár lehet ilyen ajándéknál készülni egy kuponfüzettel, amiben „Ölelés”, „Puszi” és hasonló kuponok vannak, amiket „beválthat” az ajándékozónál.
Az ajándékok között persze vannak kombinációk, átfedések. Például egy társasjáték az egyszerre minőségi idő és ajándékozás is. Vagy egy masszázs az szívesség és testi érintés is egyben.
Egy válasz