Itt olvasható a cikk első és második része.
Pszichoszociális, pszichológiai tényezők
Az egészséges, vagy olykor egészségtelen élelmiszerválasztás és a mentális egészség összefüggését számos tanulmány vizsgálta , melyek során azt találták, hogy a biológiai és gazdasági tényezők mellett a pszichoszociális, pszichológiai faktorok is nagy hatást gyakorolnak az ételválasztásainkra. A stressz, szorongás, rosszkedv, depresszió, alváshiány illetve számos egyéb nagymértékű kognitív kapacitást igénylő tevekénység miatt olykor háttérbe szorulnak az egészséges ételek a tányérunkról. Ilyenkor ugyanis az ember hajlamos inkább előnyben részesíteni a cukros, egyszerű szénhidrátban gazdag ételeket, hiszen a szervezet ily módon igyekszik visszaállítani a neurokémiai egyensúlyát, mely azonban könnyen súlygyarapodáshoz vezethet.
Számos kutatás azt találta, hogy ha a személyt egy laboratóriumi stresszornak (stresszt okozó inger) teszik ki és megemelkedik a stressz szintje, akkor több ételt vesz magához. A krónikus stressz tehát korrelál az elfogyasztott ételek ( és olykor folyadék) mennyiségével. A kutasok azt találták, hogy a vizsgált személyeknél mind a valós , mind pedig a megélt stressz hatás nagyobb driveot jelentett az átlagos testalkatú és elhízott személyek között is egyaránt. A stresszhatásnak kitett személyeknek nagyobb drivejuk volt az éhség érzetére, a túlevésre és kevésbé tudták féken tartani az étkezésüket a kontroll csoporttal szemben. (Groesz L, McCoy S, et al.: What is eating you? Stress and the drive to eat. Appetite.,2011.12.04.) Az elhízás etiológiájában kitüntetett jelentőséggel bíró életmód (túltáplálkozás és fizikai inaktivitás) hátterében gyakorta pszichológiai tényezők húzódnak meg. A krónikus stressz hozzájárulhat a diéta betartását akadályozó magatartásokhoz (például rendszertelen étkezés, emocionális evés) és a fizikai inaktivitáshoz egyaránt.
Ezzel szemben a randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok eredményei szerint a relaxáció alkalmazása csökkenti az érzelmi evést, javítja a táplálékbevitel kognitív korlátozását és ezáltal elősegíti a súlycsökkenést
A stressz az életünk szerves része, Selye János szerint „sava-borsa” azonban a tartós, kezeletlen pszichológiai stressz káros hatásai jól ismertek. Ráadásul a súlyfelesleggel élők a mindennapi életben megjelenő pszichés stresszforrásokon túl további megterhelésnek is ki vannak téve. A stressz megnöveli az étvágyat a hedonikus, ízletes és nagy energiasűrűségű ételek iránt. (Groesz L, McCoy S, et al.: What is eating you? Stress and the drive to eat. Appetite.,2011.12.04.)
A helyzetet súlyosbítja, hogy az elhízás maga is stresszforrás lehet.
Az elhízásra hajlamosító (úgynevezett obesogen) evési magatartások hátterében az áll, hogy az evés messze túlmutat a létfenntartás funkcióján, mert pszichológiai funkciókat is betölthet az egyén számára. Szolgálhat például a társas kapcsolatok szabályozójaként, örömforrásként, önjutalmazásként, az öngondoskodás módjaként vagy érzelemszabályozási stratégiaként. Az érzelmi evés (vagy emocionális evés) a negatív érzelmekkel és élményekkel (mint például stressz, magányosság, unalom, szorongás) való megküzdési stratégia. Az emocionális éhség és a fizikai éhség számos megkülönböztető jellemzővel bír. Az emocionális éhséget érzelmi trigger váltja ki, hirtelen tör az emberre, azonnali kielégülést kíván, túlevéshez vezethet és bűntudatot kelthet. A fizikai éhség ezzel szemben a fiziológiai szükségletek eredményeképpen, fokozatosan jelenik meg. Az evés késleltethető, a telítődési jelekre nagy valószínűséggel abbamarad és kevéssé kelt bűntudatot. (Groesz L, McCoy S, et al.: What is eating you? Stress and the drive to eat. Appetite.,2011.12.04.)
Az érzelmi evésre való hajlam magasabb testtömegindexszel jár együtt, illetve hosszú távon súlygyarapodást eredményez. Mindennek hátterében az állhat, hogy az érzelmi evésre való tendencia kapcsolatot mutat a hizlaló ételek megnövekedett fogyasztási gyakoriságával . Ebben jelentős szerepet tölthet be az a neurokémiai mechanizmus, hogy a szénhidrátfogyasztás az inzulinszekréció és a plazmatriptofán arányának növelése útján fokozza a szerotonin kibocsátását. Az agy szerotoninszintjének emelkedése a fájdalom csökkenésével és a hangulat javulásával jár együtt, így az emberek megtanulhatják, hogy ha nagy mennyiségű szénhidrátot (például édességeket) fogyasztanak, akkor jobban fogják érezni magukat. Bizonyos ételek szinte drogként történő fogyasztása gyakori oka a súlynövekedésnek. (Groesz L, McCoy S, et al.: What is eating you? Stress and the drive to eat. Appetite.,2011.12.04.)
A cselekvéseink jövőbeni következményeinek figyelembe vétele ( Consideration of Future Consequences CFC)
Az egészséges étkezés azonban olykor sok időt és tervezést ( bevásárolni , elkészíteni az ételt stb) és önfegyelmet , konzisztenciát és kitartást is igényel, hogy a személy hosszútávon előnybe részesítse az egészséges élelmiszert a könnyen , azonnal elérhető gyorséetelekkel szemben. Ezek ugyanis rendszerint tele vannak sóval, telített˛/többszörösen telített/ transz-zsírral, melyek hosszútávon káros hatással lehetnek az egészségre. (Wirt & Collins, 2009).
A jelen, modern világban, ahol az elhízás a már fent említett mértékben fenyegeti a fejlett országok lakosait mind az ékezés, mind pedig a mozgással kapcsolatos személyes választásokat és attitűdöket érdemes jobban megérteni. A nyugati világban ugyanis rengeteg embernek nehéz mind egészségesen étkezni, mind pedig fizikailag aktívnak maradni és megőrizni a testsúlyukat . Mind a mozgás , mind az étkezés a személyes döntésen múlik , amik során az egyén a jelen kényelmei és a jövő céljai közötti dilemmában kerül. (Strathman, Gleicher, Boninger, & Edwards, 1994)
Fontos tényezője a tudatos és egészséges étkezésnek az, hogy az emberek mennyire veszik figyelembe a tetteik hosszú, vagy rövidtávú, jövőbeli következményét. Ezt a Jeff Joireman és munkatársai által készített 14 itemes, CFC-skála( Considerations of Future Consequences) méri, mely megkülönbözteti az adott cselekvés azonnali és a hosszútávú következményeit előnyben részesítő egyéneket. A kérdőívvel ugyanis azt mérhetjük, hogy az adott személy mennyire veszi figyelembe a cselekedeteinek jövőbeli következményeit. Ehhez a vizsgálat résztvevői egy 5-fokú Likert-skálán jelölik, hogy mennyire jellemezi őket az adott állítás. A kérdésekhez 5 válaszlehetőség („egyáltalán nem jellemző”, „kismértékben jellemző”, „jellemző”, „eléggé jellemző”, „teljes mértékben jellemző”) tartozik. Az egyes állításokra adott válaszokat a skálán elfoglalt pozíciójuk szerint pontozzák. A jövőorientáltság indexet a tételekre adott válaszok összpontszáma adja, amely 0–20 pontérték között oszlik meg. Aki magasabb átlagpont ér el a kérdőíven, arra következtethetünk, hogy az adott személy viselkedésének megválasztása során számol annak a jövőben megjelenő következményeivel (CFC-Future alskála). Ezzel szemben a CFC-Immediate alskálán magasabb átlagpontszámot elérő személyek inkább a jelenbeli jóllét elérésére motiváltak. Ez ugyanis meghatározó az, egészséges étkezéssel kapcsolatos tudatos és következetes viselkedések vizsgálatában és a személyek étkezési szokásainak fontos indikátora lehet.( Promotion Orientation Explains Why Future-Oriented People Exercise and Eat Healthy: Evidence From the Two-Factor Consideration of Future Consequences14 Scale(CFC; Strathman, Gleicher, Boninger, & Edwards, 1994)
A CFC-skála által mért időorientáció egy stabil személyiségjegybeli különbség , mely prediktálja, hogy mennyire veszik az emberek figyelembe a cselekedetei rövid és hosszútávú következményeit. Ez nagyban befolyásolja a jelenben történő cselekedeteiket, a viselkedésüket és hosszútávon az életük kimenetelét. Valamint nagy hatással lehet az attitűdre, a viselkedésre , és az információ feldolgozásra is.
A kontinuum egyik végében ugyanis azok a személyek helyezkednek el, akik a tetteik jövőbeni eredményeire fordítanak kiemelt figyelmet. Ők ugyanis úgy vélik, hogy bizonyos cselekedetek még akkor is nagyon hasznosak és értékesek, ha az azonnali kimenetelük kevésbé vonzó, vagy éppen költséges, de hosszútávon mégis kifizetődőd. Ezek a személyek hajlandók feláldozni az azonnali előnyöket, mint az élvezetet, vagy kényelmet, azért, hogy elérjék a vágyott jövőbeni céljaikat.
A kontinuum másik végén pedig azok szerepelnek, akiket nem érdekel a tetteik hosszútávú következménye. Ők inkább maximalizálni akarják az azonnal elérhető jutalmakat. Ez az elsődleges prioritásuk amellett, hogy csökkentsék a cselekedeteik bármilyen kognitív, vagy egyéb költségeit. Ez azért lehet , mert úgy vélik, hogy az azonnali jutalmak és célok elérése sokkal fontosabb , vagy sokkal nagyobb hatással van rájuk a konkrét, biztosan bekövetkező, azonnali eredmény. Ez egy személyen belül lezajló, dilemmaként fogható fel, ami jelen és a jövőbeni célok elérése közé állítja. A CFC skálán alacsony pontszámot elérő személyek kevésbé foglalkoznak a cselekedeteik, választásaik jövőbeni eredményeivel, míg a magas pontszámúak figyelembe veszik a jövőt a döntéshozataluk során és kevésbé törődnek a jelen azonnal várható következményeivel. Ebből következtetve nem véletlen , hogy a CFC skála a korrelációt mutat a Klineberg féle késleltetett jutalmazással. (Groesz L, McCoy S, et al.: What is eating you? Stress and the drive to eat. Appetite.,2011.12.04.)
Akik ugyanis jövő orientáltak , azok nagyobb valószínűséggel részesítik előnyben a nagyobb, de késleltetett jutalmakat ((Ray & Najman, 1986). A jövőorintentáció vizsgálata azért is nagyon fontos, mert számos modenrkori betegségnek ( kardiovaszkuláris betegségek, AIDS , vagy a rák bizonyos fajtái) az egyéni viselkedésnek a direkt következményei . Ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni ,hogy megértsük a cigarettázás , alkohol fogyasztás egészségtelen ételek fogyasztásának viselkedéses hátterét és a személyek közötti idői orientációs különbségeket .
A kapott eredmények ugyanis azt prediktálják, hogy a különböző időorientációk nagyban befolyásolják az intertemporális dilemmákban történő viselkedést. Tehát ha az adott személy a döntése meghozatala során figyelembe veszi az egészségre gyakorolt jövőbeni következményeket, akkor ő nagyobb valószínűséggel fog sportolni, kiegyensúlyozottabban fog étkezni, és jobban igyekszik megőrizni az egészségét, összehasonlítva azzal, aki a cselekedetei azonnali következményeit részesíti előnyben. Az egészségtelen, de csábító falatok ugyanis rövidtávon jutalmazók is lehetnek, azonban hosszútávon káros hatással lehetnek az egészségünkre.
Ez egyike azon helyzeteknek, amelyekben cselekvésünk/viselkedésünk eredménye a jelenben közvetlenül nem nyilvánul meg. Ilyenkor a motivációt kognitív-anticipatív folyamatok tartják fenn, mint amilyen például a jövőorientáció. A jövőorientáció arra vonatkozik, hogy miképp látjuk jövőnket elvárásaink, céljaink, terveink összefüggésében (Nurmi, 1991). Mivel általában azokat a cselekvésformákat gyakoroljuk, amelyek eredménye időben közelebb esnek a jelenhez, távolabbi eredményekkel kecsegtető cselekvések esetén a kognitív akadályokat elhárító jövőre vonatkozó pozitív attitűdre van szükség (Higgins, 1991). Empirikus eredmények igazolják, hogy a jövőorientáció a testmozgás jelentős kognitív-motivációs prediktora (Eccles és Wigfield, 2002; Luszczynska et al., 2004b; Strathman et al., 1994).
Jelen cikkemben igyekeztem kitérni és részletezni az egészséges táplálkozás összetett, bonyolult és multidimenziós jellegét, hiszen úgy gondolom, ha tisztában vagyunk az egészséges ételválasztások befolyásoló tényezőivel, azzal képesek vagyunk mi is tudatosabban kialakítani a helyes étkezési szokásainkat. Emellett ennek az összetett viselkedésnek a tükrében nagyobb sikerrel tudunk további prevenciós egészségtudatos munkákat folytani.
Biliczki Judit