Márkné Varga Zsófia írása
Hogyan jellemezhetnénk viccesen az ebben az életkorban leledző fiatalokat? Kicsi, de szemtelen. Bármin tud vihogni, ami a különböző testnyílásokat elhagyja.
A viccet félretéve, talán tapasztaltuk már, hogy ezek a 9-13 év közötti gyerekek mennyire idegesítőek tudnak lenni. A kiskori cukiságuk egyre ritkábban tűnik elő, viszont a nem éppen szalonképes megnyilvánulások egyre gyakrabban. Újabb embert próbáló időszak ez a szülőségben, az indulatkezelés magas iskolája. Nem mindegy hogyan reagálunk, de nehéz kordában tartani az érzelmeinket.
Pedig kell. Ha mi magunk uralkodunk többnyire az érzelmeinken, sokat segíthetünk nekik, hogy helyesen fejezzék ki magukat. Ha néha nem sikerül az is jó, ha megbeszéljük velük, hogy mi is történt. Mit éltünk át, miért szaladt el velünk a ló. Vannak ennek a korszaknak ugyanis előnyei is. Egyre jobban tudatára ébrednek a gyerekek saját és mások érzelmeinek. Megtanulják kifejezni és néha visszatartani azért, hogy a családi, vagy társas összhang jobb legyen. Ez nem mindig sikerül tökéletesen, de mindenképpen dicséretre méltó. A világ egyre jobban kitárul számukra és felfedezik a különbségeket saját és mások családja között. Jó, ha sok megerősítést adunk nekik arról, hogy mi a helyes és elfogadható a saját családunkban. Ezzel nem mindig fognak egyetérteni, de következetességünknek köszönhetően, tiszteletbe fogják tartani.
Ahogyan növekednek, úgy tűnnek el a kisgyermekes vonások, de nem feltétlenül fokozatosan. Gyermekünk néha még meglehetősen éretlenül viselkedik, más helyzetekben viszont lubickol a felelősségtudattól és számíthatunk rá. Hogyan viszonyuljunk ehhez jól? Hallgassuk meg, hogy mit mond. Hagyjuk, had beszéljen és sorakoztassa fel a saját érveit, elképzeléseit, de tisztázzuk vele, hogy bár figyelem bevesszük, hogy mit mond, a döntés a miénk.
Egyik kedvenc könyvemben nagyon jó segítséget kapunk ahhoz, hogy ezt hogyan kivitelezzük. Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés című könyvében, TERV SZENDVICSET ajánlja, a mindennapos kommunikáció javítására. Azért szendvics, mert a beszélgetés eleje és vége tartalmaz egy „puhább” réteget, míg a lényeges dolgok középen, vannak elrejtve, mint a „hús”.
A szendvics teteje: „Mond el mi a terved?” Ezt bármikor alkalmazhatjuk, ha a gyermekünk engedélyt kér valamire. Ettől érezni fogja, hogy figyelünk rá. DE, megtaníthatjuk neki, hogy 3 fontos szabályt, tartson be, miközben elmondja a tervét. 1. Várja meg a megfelelő időpontot, ne akarjon mindent most azonnal. Ha a szülök nyugodtabbak, könnyebb egyezségre jutni. 2. Legyen tekintettel a család többi tagjára. Ebben az életkorban már alkalmas a csapatjátékra, ezt ilyen szituációkban is gyakorolhatja. Ha valaki más előnyt élvez, figyelembe kell vennie. 3. Figyeljen a hangnemre. Beszéljen tisztelettel, mert ez a meghallgatás alapvető követelménye. Ha valamiért kezd tiszteletlen lenni, adjunk neki időt, hogy megnyugodhasson és újból higgadtan tudjon kommunikálni.
A töltelék: „Át fogom gondolni.” Röviden és tömören. Kiskamaszunkkal meg kell értetnünk, hogy át kell gondolnunk a terveit, hogyan tehetnénk megvalósíthatóvá. Ehhez idő kell, így is példát mutatunk neki az impulzuskontroll tekintetében. Lehet, hogy a terv kiváló és azonnal megvalósítható, de többször lesz olyan, hogy kicsit módosítani kel rajta itt-ott. Ha időt adunk a válaszra, át tudjuk gondolni, hogyan fogalmazzuk meg a változtatásokat, hogy ne keltsünk ellenállást a gyerekben.
A szendvics alja: „Meghoztam a döntést.” Ha biztosak vagyunk a válaszban, keressük meg a megfelelő, alkalmas időpontot és mondjuk el a gyermekünknek. Ha hagytunk elég időt magunknak a gondolkodásra, felkészülten állhatunk neki a beszélgetésnek és elkerülhetjük az éles, sarkított kijelentéseket.
A könyvben találunk megoldást arra is, ha a terv kivitelezhetetlen. Ilyenkor mondhatjuk azt, hogy ezt így nem tudjuk megvalósítani, de együtt gondolkozhatunk azon, hogyan lehetne.
Mióta olvastam ezt a módszert többször sikerült alkalmaznom (ha az indulataim nem ragadtak el korábban) és azt tapasztaltam, hogy zökkenőmentes volt a kommunikáció, elfogadták az érveimet és találtunk jó megoldásokat! A beszélgetések megkoronázása lehet még egy szendvics ölelés is, ami szintén megerősíti a gyerek helyét a családban.