dr. Nagy Zita írása
A szó eredete a görög mitológiába nyúlik vissza, Pán pásztoristen nevéhez, akinek iszonyatos hangja, vagy az őt kísérő szatírok rikoltozása ” páni félelmet” vált ki az emberekben.
A pánikroham az intenzív félelem állapota, mely váratlanul, hirtelen lép fel és általában 10-30 perc alatt le is cseng.
Az érintettek ok nélkül hirtelen kínzó félelmet élnek meg. A szervezetben ilyenkor olyan biokémiai változások mennek végbe, mint egy valós vészhelyzetben. A pánikbetegség általában a húszas, harmincas éveikben járó embereket érinti, de idősebb korban is előfordulhat.
A rosszullét alatt a következő tünetek jelentkezhetnek: szívtáji szorító érzés, vagy fájdalom, légszomj, fulladásérzés, szapora szívverés, verejtékezés, remegés vagy reszketés, szédülés, bizonytalanság, végtagzsibbadás, hányinger, hasi diszkomfort érzés, halálfélelem, vagy a megőrüléstől való félelem.
A pánikrohamok közötti időszakban további problémát jelent a rohamok ismétlődésétől való félelem, mely a tünetmentes időszakokban is megnehezíti a pánikzavarral küzdők mindennapjat.
A betegség kezelését minél előbb el kell kezdeni, mert így a jobb esély van a gyógyulásra. Rendelkezésre áll gyógyszeres kezelés, amellyel a betegség kontroll alatt tartható, emellett pszichoterápiás módszerek is használhatók.
Egy válasz